Csodadokik. Vannak.Tapasztaltak, jó érzékkel megáldottak, született diagnoszták. Az igazi csodadoki mégis az az orvos, aki saját tudásán és praxisában szerzett gyakorlatán kívül objektív, száz százalékos biztonságú diagnosztikai eszközökhöz, módszerekhez nyúl. Tudja ugyanis, hogy az egyedüli út a gyors és nyom nélkül történő gyógyuláshoz a tökéletes diagnózis.

Mely vizsgálati módszerek szolgálják a tökéletes gyógyuláshoz nélkülözhetetlen diagnózis felállítását?

Kolposzkópia
A kolposzkópia mikroszkópos vizsgálat. Az eljárást gyakran alkalmazzák kóros rákszűrő lelet esetén a méhnyak vizsgálatára. A kolposzkópiához (a mikroszkóphoz hasonló) kettős nagyító lencsét használnak, hogy a méhnyakon a rák, vagy a rák megelőző állapot jeleit megtalálja. A hüvelyen keresztül férnek hozzá a méhnyakhoz, hogy az láthatóvá váljon. A kolposzkópia teljesen fájdalmatlan, ezért nem szükséges hozzá fájdalomcsillapítás. Elvégzése 15-30 percig tart.

Biopszia

A biopszia kis szövetminta eltávolítását jelenti mikroszkópos vizsgálat céljából. Ezt az eljárást akkor végezzük, ha rákmegelőző állapot (olyan állapot, amely esetleg rákhoz vezethet) gyanúja merül fel. 

Biopszia könnyebben hozzáférhető helyekről
A szeméremtestről a nőgyógyászati rendelőben lehet mintát venni helyi érzéstelenítésben. A méhnyak és a hüvely biopsziáját általában kolposzkópia során végzik. A kolposzkópia lehetővé teszi az orvos számára, hogy a leginkább kórosnak tűnő területről vegyen szövetmintát. A méhnyaki és hüvelyi anyagvételhez általában nem szükséges érzéstelenítés. Ez az eljárás általában egy kis csípésként vagy görcsként észlelhető.

Biopszia nehezebben hozzáférhető helyekről
Ezt az eljárást általában a rendellenes méhvérzés okának meghatározására végezzük. Ezen kívül a meddőséggel foglalkozó szakemberek is használják a módszert annak tisztázására, hogy a peteérés rendben zajlik-e, vagy hogy a méh készen áll-e az embriók befogadására.

A méh belfelszínéről történő anyagvételhez (endometrum biopszia) kis fém vagy műanyag csövet vezetnek be a méhnyakon át a méhűrbe. A csövet előre-hátra és körbe mozgatjuk, hogy a méh belfelszínéről szövetet sodorjunk le és szívjunk ki. Az endometrium biopsziát rendelőben is lehet végezni és nem igényel fájdalomcsillapítást. Általában olyan érzés, mint az erős menstruációs görcsök.

Méh és méhnyak kaparás (Curettage)

Akkor végzik, ha felmerül a méhtest- vagy méhnyakrák gyanúja, vagy azt ki kell zárni. A méh kaparás során egy kis éles eszközt (küretkanalat) vezetnek be a méhnyakba, hogy onnan szövetet nyerjenek. Ezt a szövetet kórboncnok vizsgálja meg mikroszkóp alatt. Ezt az eljárást rendszerint kolposzkópia során végzik, és általában nem igényel fájdalomcsillapítást.

Elektromos hurokkimetszés

Ezt az eljárást kóros rákszűrés lelet után alkalmazhatják, hogy a kórképet pontosabban kiértékeljék, és hogy a kóros szövetet eltávolítsák. Az elektromos hurokkimetszés (loop conisatio) során egy vékony dróthurkot alkalmaznak, amelyen áram folyik, és ezzel szövetdarab távolítható el. A módszer fájdalomcsillapítást igényel (általában helyi érzéstelenítést), 5-10 percig tart, és rendelőben elvégezhető. Utána a nő enyhe kellemetlenséget érezhet, és kis vérzés jelentkezhet.

Egészségügyi méhkaparás

Ezt a módszer a méhnyálkahártya rendellenességeinek tisztázására alkalmas, abban az esetben, ha a biopszia eredménye nem elégséges a diagnózishoz. Egészségügyi méhkaparást végeznek még olyan nők kezelésére, akiknél nem teljes vetélés zajlott le.

Az egészségügyi kürethez a méhnyakat fémpálcákkal kitágítják, hogy egy kis, éles eszközt (küretkanalat) tudjanak bevezetni a méh belfelszínét fedő szövet eltávolításához. Az egészségügyi küretet gyakran kórházban végzik, altatásban. A legtöbb nőnek azonban nem kell másnapig a kórházban maradnia.

Ultrahangvizsgálat

Terhesgondozás során az ultrahangvizsgálat segítségével állapítható meg a magzat állapota, mérete, és kimutatható az egynél több magzat jelenléte. Segítségével gyakran meghatározható a magzat neme. Az ultrahangvizsgálat használható még a magzat megfigyelésére, és magzati fejlődési rendellenességek kimutatására. Az ultrahangos készülék segítségével irányítják a műszerek bevezetését olyankor, amikor magzatvízből vagy lepényboholyból mintát vesznek. Erre olyan esetekben kerül sor, amikor a magzat genetikai betegségeit akarják kideríteni.

Az ultrahang megjeleníthet méhen kívüli terhességet, daganatokat, cisztákat és a kismedencei szervek más rendellenességeit.

Az ultrahangvizsgálat ultrahanghullámokat alkalmaz, amelyek frekvenciája olyan magas, hogy nem hallható. Az ultrahanghullámokat egy kézben tartott eszköz bocsátja ki, amelyet a hasra vagy a hüvelybe helyeznek. A hullámok visszaverődnek a belső szervekről, és a visszaverődés képe monitoron jeleníthető meg. Az ultrahangvizsgálat fájdalmatlan és nincs kockázata.

Szonohiszterográfia

A szonohiszterográfia a méhen belüli rendellenességek (polip, myoma, méhüregi fejlődési rendellenesség, méhüregi összenövés) diagnosztizálását szolgálja. A vizsgálat első lépése az, hogy a méhbe a hüvelyen keresztül vékony csövön át folyadékot juttatnak. Ezután ultrahangvizsgálatot végeznek. Mivel a folyadék kitölti és kitágítja a méhet, így a méhen belüli rendellenességek (polip, myoma, méhüregi fejlődési rendellenesség, méhüregi összenövés) könnyebben észrevehetők. Az eljárást rendelőben végzik, és helyi érzéstelenítőt igényelhet. A vizsgálat előtt 20 perccel bevett fájdalomcsillapító (pl. ibuprofen) segíthet az esetleg fellépő görcsölés csillapításában.

Hiszteroszalpingográfia

Ezt az eljárást gyakran alkalmazzák a meddőség okának tisztázására. Az eljáráshoz először kontrasztanyagot juttatnak a méhbe a méhnyakon keresztül, majd röntgenfelvételt készítenek róla, a méh belsejének és a petevezetőknek a kirajzolódásához.

Olyan helyen végezhető a vizsgálat, ahol röntgenkészülék van, például kórházban vagy egy rendelő radiológiai helyiségében. A hiszteroszalpingográfia általában kellemetlenséggel, például görcsökkel jár, és a röntgen sugárterhelés mennyisége, sem elhanyagolható.

Mammográfia

A mammográfia az emlőrák korai felismerésének egyik legjobb eszköze. Úgy alakították ki, hogy a rák lehetőségét nagyon korai stádiumban kimutassa, még mielőtt az bármilyen tünetet okozna. Minden 50 évnél idősebb nőnél évente kellene mammográfiát végezni az emlőrák szűrésére. Számos hatóság azt ajánlja, hogy a 40 és 49 év közötti nőknél is történjék mammográfia 1-2 évente.

A mammográfia során az emlőkről készítenek röntgenfelvételt azért, hogy ha van kóros elváltozás, akkor azt kimutassa. Az asszisztens az emlőt egy röntgen lemezre helyezi. Egy beállítható műanyaglapot engednek az emlő tetejére, és erőteljesen összenyomják. Így az emlő kilapul, ezáltal a lehető legtöbb szövetmennyiség vizsgálható, értékelhető. A röntgensugarakat felülről engedik át az emlőn, a röntgen lemezen létrejön a kép. Ebben a helyzetben mindkét emlőről két felvételt készítenek. Ezután a lemezeket függőlegesen helyezik el az emlő mindkét oldalán, és a röntgensugarakat oldalról indítják. Ez a helyzet oldalirányú képet ad az emlőről.

Az alkalmazott sugármennyiség kicsi és biztonságos. Az eljárás okozhat kis kellemetlenséget, de ez csak néhány másodpercig tart. A mammográfiát a menstruációs ciklus olyan időszakában kell elvégezni, amikor az emlők kevésbé érzékenyek. A vizsgálat napján nem szabad dezodort használni, mert az befolyásolhatja az eredményt. Az egész eljárás kb. 15 percig tart.

A mammográfián kívül ultrahanggal is vizsgálható az emlő, fiatal, 35 év alatti, vagy plasztikai műtét előtt álló pácienseknél, de kóros esetben nem helyettesítheti a mammográfiát.